Nyárvégi Tűz Kiállítás

NYÁRVÉGI TŰZ
2020.09.01.,17:00
Az Illyés Művészeti Szakképző Akadémia kerámiaműves diákjainak kiállítása a
GARÁZS GALÉRIÁBAN
KözTér18 Közösségi Alkotótér,
az Illyés Művészeti Szakképzés
kerámiaműves OKJ képzésének székh
2040 Budaörs, Clementis László utca 18.
Jó estét kívánok! Üdvözlöm a megjelenteket!
Elsősorban a kiállító – most már másodéves - alkotókat, tanáraikat és a reménnyel telt elsőéveseket, illetve a további
kedves hozzátartozókat, vendégeket, érdeklődőket.

Ráthonyi Kinga és Neil Wolstenholme hallgatóinak alkotásaiból rendezett kiállításának megnyitója alkalmából megragadom az alkalmat, hogy a bevezetőben pár szóban Kinga és Neil művészeti, illetve oktató-nevelői munkásságát is méltassam, személyes érintkezési pontjaink felemlegetésével.

Hogyan kerülök én ide? A művész- és tanárházaspár munkásságát régóta követem. Kingával egyszerre - 1995-ben - kaptuk meg az Iparon a mesterdiplománkat. Én a skóciai Dundee-ban töltöttem azt a gyönyörű tavaszt. Ekkoriban Kinga és Neil Edinburgh-ban tartózkodott, így én utazgatásaim során velük is ott találkoztam.
Még pár emlékezetes közös pontot felidézek:
2000. december 11. Harmadik fiam – Hunor Csaba - születése előtti órákban Sárkány-avatón vettem részt a Bp. IX. ker. Vágóhíd utcai Nemzetközi Iskola kertjében. Az ott megjelentek Kinga és Neil a gyerekekkel készített, közösségi munkáinak örülhettek.

2004-ből egy esemény: A néhai Jánossy György építésztanárunk - szeretett mesterem – Kingának és Jómagamnak az életében is fontos személy volt, sokat emlegettük őt beszélgetéseink során. Kezdeményezésemre a Tanár Úr emléktábláját Budapest, Ulászló utcai lakása házára 2004-ben Kinga és Neil készítette, felkérésemre.

2014-ben a 14. velencei nemzetközi építészeti biennálé magyar pavilonjának BUILDING/ÉPÍTÉS című kiállításához gyűjtöttünk anyagot az építő-alkotótáborokról. A FISE Kis Galéria homlokzati átalakítását Mátranovákon már 2013-ban elkészítették Kingáék. Ez a - mátranováki közösségi művészeti alkotás – építés! - nagy örömömre szolgált, így a velencei kiállítás anyagába és katalógusába is bekerült.

Mindig próbáltam – lehetőségem szerint - követni tevékenységüket, de most alkotói és oktatói munkásságukat nem részletezem. Közismertek budaörsi és egyéb helyszíneken elkövetett közösségi művészeti akcióik, az épített környezetünket humanizáló nagyszerű – tanítványaikkal közösen létrehozott - alkotásaik. Építészként is nagy öröm látni eredményeiket, a vidám pontokat a városok szürkeségeiben.
Ezzel együtt én különösen sokra tartom a teljes odaadással és nagy lelkesedéssel végzet deklaráltan gyakorlatcentrikus, derűs művészeti oktatási-nevelési tevékenységüket, melynek hatékonyságáról a jelen kiállítás alkalmával is meggyőző képet kapunk.

„A jelen kiállítás lényege, hogy bemutassuk a tavalyi elsőseink az online oktatás és a karantén előtt (és végül nyáron utólag befejezett) szabadtéri égetéses munkáit.” RK.
Ezzel a vezérgondolattal indított el Kinga a karanténnal nehezített tavaszi félév munkáiból készült kiállítási anyag megismerésének útján.
A korábbi – az alkotási helyszíneken készült - képekről, a már megrendezett kiállítás fényképeiből és a személyes, a valóságos-tárgyak megtekintése-megtapogatása után megtapasztaltakból kiindulva igyekszem átélni a helyzetet és a műveket, illetve az így frissiben megszületett pár érzésemet, benyomásomat, gondolatomat próbálom megosztani a jelenlévőkkel.
A most kiállított – ujjgyakorlatnak is nevezhető - izgalmas tárgyak,
tárgy-sorozatok a már említett derűs, gyakorlatorientált alapállás – többünk által is vallott! – létjogosultságát, igazságát - érzésem szerint - igazolják: az anyagok örömmel elviselték, hogy a már eleve bennük lévő formáikat az alkotóik kiudvarolják belőlük, hogy az önnön kiteljesedésükhöz eljuttassák ők ezeket a megmunkált anyagokat.

Meglátásom szerint az oktatás-nevelés lényege, hogy ennek a bensőséges kapcsolatnak a fontosságáról, az ebből fakadó alkotói lehetőségekről meggyőző, személyes példát mutasson fel.
Ehhez az anyagok és technikák alázatos, empatikus megismerése és azok szeretetteljes terelgetése szükséges.

Az „elméleti alapon működő” kreativitás-ipar, „a virtuális-kézművesség” és a „branding” zsákutcáiban tévelygő „minden-design” gondolat absztrakciós hegemóniája – materialista pozícióból tagadja meg az anyagot, nem ismeri el annak lelkét – így csak Huxley „Szép új világának” (1934) megteremtésére alkalmas, mint látjuk, már kis hazánkban is, „nem középiskolás fokon”.

„Maga az anyag valahogy vágyódik a forma után. Ez a folyamat tehát ugyanazokkal a szavakkal jellemezhető, amelyeket Arisztotelész fogalmazott meg formái anyaghoz való viszonyáról, vagy Goethe így fejez ki nagyszerűen: a képnek ki kell bontakoznia. A tökéletes forma pedig mint entelekheia jelenik meg, mint az anyagban eleve benne-lévő kiteljesedése.” (aminek a célja önmagában van, így nevezte Arisztotelész azt a formát, amely az anyagban megvalósul, az aktív elvet, amely a lehetségeset valóságossá teszi, és ezt létezésének kiteljesedéséhez juttatja.)” (Moravánszky Ákos: A tér, 44. old.).

Reményeim, illetve meglátásom szerint ez az iskola ezt - az Arisztotelész által is már megfogalmazott, és Goethe áldását is magán-viselő – felismerést birtokolja, illetve oktató-nevelői tevékenységét ennek szellemében eredményesen végzi ebben a mai mindennapi valóságban. A ma oly trendi/divatos okoskodástól és blöfföléstől mentesen. A tettek, az őserőtől duzzadóan hiteles és valóságos tárgyak magukért szólnak!
Azon rágódtam, hogy vajon kinek, miért is lehet jó ebben az iskolában tanulni? Annak, aki nem akar művész lenni azért mert:
„A művészeti alapon működő oktatási-nevelési módszerek minden szakmához a legfontosabb képességeinket fejlesztik, egyben ezek alapozzák meg egészséges, együttműködő, kreatív emberségünket.
Ezen képességünk a legfontosabb, így ennek fejlesztése már a születésünktől fogva (vagy még előbb-től?!) az érzékeny, élményekkel és emlékekkel dúsított gazdag belső világunkra kell épüljön.”
Freund Tamás agykutató véleménye szerint.

Annak, aki művész akar lenni azért mert:
Én is azon a véleményen vagyok, hogy minden hiteles művészeti tevékenység alapja a mestereség magasfokú ismerete és gyakorlása.
Ennek az igazságnak a nyomatékosítására, összegzésül-zárásként
Nagy András könyvtervező-grafikusművész gondolatát idézem:
„A mesterség a kommunikáció legmagasabb foka.”

Én ezt az eredményes igyekezetet látom ezen a kiállításon,
(Nyári szakmai gyakorlat Kecskeméten és Mátranovákon, a FISE Alkotóházában)
és mivel ezt én nagyon sokra tartom így szívből gratulálok minden közreműködőnek:

Kingának, Neilnek,

tanárkollégáiknak:
Dr. Balla Gabriella Anna,
Boleman Bence Zoltán,
Szula Gergely,
Márhoffer László,
Zsolnainé Harczi Ildikó,

és a kiállítás alkotóinak
- a volt elsőéves, most már másodévbe lépő tanítványaiknak -,
a műveket készítő diákok, név szerint:
Konczos Kata,
Nyakas Adrienn,
Kóródi Dóra,
Trostovszky Júlia,
Fehér Franciska,
Stribik Eszter,
Göncz Eliza,
Sükösd Bence,
Szitkay Csillag.

Köszönöm szépen a figyelmet.
A kiállítást és a 2020/21-es tanévet ezennel megnyitom.

Budapest-Budaörs, 2020. 09.01.

Jakab Csaba DLA