Fekete Fruzsina megnyitò beszéde

Ékszertervezőként tudom, hogy az arany olvadás pontja 1064, az ezüsté 962, a rézé 1085. Nem szeretem a számokat. – Nem szeretem a számokat, de ezek a számok a csodát jelentik számomra. Sok anyag, így köztük a fém is képes felhevülni, megolvadni, kihűlni, és újra szilárdulni. Ez magát a varázslatot jelenti számomra. Sokáig azt gondoltam, csakis a fémek képesek így lenyűgözni. De később egy szerencsés véletlen során alkalmam volt bele kóstolni kerámiaművességbe. Kiderült, hogy ahogy a fémeknél úgy a különböző kerámiáknál is meg vannak azok a számok, amiknél bekövetkezik a csoda. És nem volt elég, hogy csupán a különböző anyagok változnak meg az idő alatt, míg a kemencében vannak, hanem megismerkedtem a különböző mázak csodájával is. Egyszerűen lenyűgözött, hogy a sokszor semmilyen színű mázak égetés után milyen elképesztő színekben tudnak pompázni. Persze ahogy a matekot, úgy a kémiát sem szerettem soha, de ha valaki csak egyszer megmutatta volna, hogy a képletek és számok, arányok, és összetevők milyen gyönyörű dolgokat takarnak, biztos sokkal lelkesebb lettem volna. Emlékszem az első mázpróbákra, olyan izgatott voltam, mint egy gyerek karácsonykor. És abban a pillanat, amikor megláttam a kész darabokat, azt a lenyűgözöttséget éreztem, mint sok-sok évvel ezelőtt az első forrasztásom alkalmával. Ezeket a varázslatokat a tűznek köszönhetjük, a tűznek és a véletlennek. Ezek a véletlenek, és az anyag megváltozása az őt ért hő hatására pillantok műve csupán. Az alkotás sok-sok pillanatból tevődik össze. Vannak, gyorsan elmúló pillantok, és a kész mű pedig az időtlenség pillanatainak szól. Hosszú, hosszú időtlenségnek szólnak ezek a munkák, de tárgy életének legizgalmasabb pillanatai azok, amik az avatatlan emberek számára láthatatlanok. A néző sok esetben csak a kész munkát  csodálja, és el sem tudja képzelni mennyi minden van még ezekben a tárgyakban, illetve azok mögött. A készítőnek természetesen teljesen más a viszonya a munkájával. Az alkotó megél olyan pillanatokat az alkotásával, amikről mi lehet, soha nem szerzünk tudomást. A készítés sikeres és olykor sikertelen pillanatait, az éjszakai égetés akár 16órán át tartó, sokszor küzdelmesen hosszú pillanatait, azokat a pillanatokat, amikor meglátja álmosan kiténferegni a kemencéhez váltásként érkező társát, és a másnap reggel pillanatai, amikor izgatottan várja mindenki, hogy milyen meglepetések történtek a tárggyal, amire ő már nem tudott hatással lenni. Elképesztő érdekesnek találom, hogy számomra a fatüzes kerámiák a legszebb példák arra, hogy milyen nagymértékben van jelen a véletlen az alkotói folyamatban. Milyen sok hosszú pillanat az előkészület mégis van egy pillanat, amikor ki kell engedni a tárgyat a kezünkből, és a kemencére – a véletlenre -  bízni, hogy hogyan fejezi be azt a gondolatot, amit mi elkezdtünk.

Azt gondolom, ettől –is- olyan a szép a mi szakmánk, a tárgy készítés minden menete értékes, és izgalommal teli pillanat, ami sokszor kiszámíthatatlan meglepetéseket tartogat.

Ezeknek az emlékezetes pillanatoknak a lenyomatait láthatjuk most, itt a Garázs Projekt Spaceben. Köszönöm szépen a felkérést, és a figyelmet,

a kiállítást megnyitom.

Köz Tér 18