GIVE ME FANTASY !

"A képregény kép és szöveg, vizualitás és narráció, akkor élvezetes igazán, ha mindkettő a helyén van. De vannak a képregényekből kiemelt vagy azokat kiegészítő rajzok, amelyek magukban is értelmezhetők, csodálhatók. Neil Wolstenholme ilyeneket gyűjt: portfoliókat, nyomatokat, rajzos dedikációkat, méghozzá a szakma olyan kiemelkedő képviselőitől, mint a francia Moebius, az olasz Hugo Pratt, az angol Brian Bolland vagy az amerikai Bill Sienkiewicz. Ez a lenyűgöző anyag most látható egy helyen először."

(Bayer Antal)

Comic Jam

A kiállítás helyszínén Comic Jam: 2018. október 27. 10:00-16:30

Nagy képregény rajongó vagy és van egy saját történeted? Gyere és rajzold meg velünk egy comic jamben! Improvizációs képregényes játék minden korosztálynak !

Neil Wolstenholme képregénykiállítás-megnyitója
Gyerekkoromban mindenféléket gyűjtöttek a környezetemben. Papírszalvétát, gyufásdoboz-címkét, kártyanaptárt, képeslapot, és persze mindenekelőtt bélyeget. Ezek társadalmilag elfogadott, sőt a szülők és tanárok által inkább ösztönzött gyűjtőszenvedélyek voltak. No de képregényeket gyűjteni? Ki hallott már ilyet?
Igazság szerint én sem gyűjtöttem a képregényeket. Egyszerűen csak lettek, egyre többen. Magyar rejtvénylapok, francia újságok, amiket akkoriban kapni lehetett nálunk.
A lappangó szenvedélyt később, a megnövekedett választék robbantotta elő bennem. Gyarapodott a gyűjtemény, egy idő után már a szüleimtől elkunyerált szekrényekben sem fért el, Dexion Salgó-polcrendszert kellett építenem magamnak a pincémben.
Egy idő után elfogadtam, hogy igen, képregénygyűjtő vagyok.
De aztán eljött az a pillanat, amikor úgy döntöttem, szabad időmben képregények kiadásával fogok foglalkozni. Jól tettem, nagy örömemet lelem benne, remek dolgokat fedezek fel nap mint nap, kiváló alkotókkal van alkalmam megismerkedni.
Meg igazi gyűjtőkkel.
Amíg nem találkoztam igazi gyűjtőkkel, azt hittem, én is az vagyok. De nem. Én felhalmozó voltam, nem gyűjtő. Sok képregényem volt. Sokfajta, mindenféle, összevissza, a teljesség igénye nélkül.
Az igazi gyűjtő nem ilyen. Az igazi gyűjtő céltudatos. Jó esetben belátja, hogy a világ minden képregényét sosem fogja tudni megszerezni, és specializálódik. Csak magyart vesz, csak Marvelt vesz, mindent megvesz, amiben Batman van… De ha valamibe belevág, annak muszáj teljesnek lennie, különben a szenvedély szenvedésbe csap át.
Azt is megtudtam, hogy képregénygyűjtőből is többféle van. Van, aki a dedikált példányokra szakosodik, van, aki az eredeti képregényoldalakra.
Akkor most az, amit itt és most látunk, képregénygyűjtemény? Gyűjtemény egyáltalán?
Talán valamikor határozottabb választ tudtam volna adni erre a kérdésre. De most már bölcsebb vagyok, és eszembe sincs bármit is mondani.
Nemrég ugyanis képregénygyűjtői pályafutásomnak újabb szakaszához érkeztem. Már nem halmazok fel mindent, nincs már annyi képregényem, mint pár évvel ezelőtt. Azt őriztem meg, azt veszem és tartom meg, ami tetszik vagy érdekel.
Úgy, mint Neil. Az ő kollekcióját elnézve egyértelműen látjuk, miket szeret. Moebius, Hugo Pratt, Bill Sienkiewicz, Gilbert Shelton, Brian Bolland. Ennek az embernek van ízlése. Nagy köszönet illeti, hogy megosztja velünk szenvedélye tárgyait.

(Bayer Antal)

Köz Tér 18