Vajda Péter: Töredezett gondolataim, a megnyitón nem pont így hangzott el:
Üdvözlégy te áldott érdeklődő ezen a 21. századi rituálén!
Ez itt most nem gyerekjáték.
Mi is történik most?
Maros Lili kirakta egy garázs falára néhány friss olajfestményét.
Kiállok én és beszélek nektek.
Miről? Maros Lili alkotásairól
Melyek falnak támaszkodva mutatják magukat
A kiállításon 4 hajó, 1 autó, 1 repülő, és kb 5 zsinór van…
11 olajfestmény:
Saját elnevezéseimet mondom, milyen kevesek a szavak,
aztán a Lili filozofikus címeit:
papírrepülő (“nem játék”),
papír hajó,
háttal álló fehér pulcsis nő,
ajtóban álló gatyás férfi zöld háttér fényben,
belső sárga fényű ajtó kis papír hajóval és játék autóval és kővel,
lebegő zöld pohár víz,
zöld sáska papírhajóval és rátekeredett fonallal,
fehér ruhás nő papírhajót úsztat kötéllel sötétzöld vizen,
csomag átkötözve és felakasztva (“szép szomorúság”),
piros táskás kutyás nő a sárga fényű ajtó előtt belső fény nélkül,
lógó zöld csónak (“furcsa dolog” vagy “amikor itt maradsz”)
Mi ez a zöld csónak? Vagy hinta? Vagy az égbe van fellógatva. Fentről tartanak minket?
Lili saját címeit néha megváltoztatja. Ez is elgondolkodtató. Van egy képnek fiksz címe? Miért ne változhatna. Sőt a képet is át lehet festeni kicsit. Maros Lili néha átfesti kicsit, vagy nagyon. A képei menet közben alakulnak ki, festés közben is visszahat a festőre az alakuló kép.
Maros Lili festő.
Látott valamit, kifelé nézve, vagy belső látással, talán ez a két látás ugyanaz a kettő. Amit lát, azt befolyásolja a képzelete. Amit képzel befolyásolja a látvány. Elgondolkozott a látványon, lefestette, olajjal, vászonra.
Kívül, vagy belül látta? Nem tudhatjuk. Összemosódik benne. Ezt a külső-belső keveredést láthatjuk is a képeken.
Lilinek jó szeme van, lát.
Nem én vagyok Maros Lili.
Mi emberek vagyunk, befogadunk, értelmezünk, ábrázolunk egymásnak, majd újra értelmezünk, beszélünk, hogy mások befogadjanak és értelmezzenek.
Képekkel és szövegekkel.
Ezek a képek akár fotók is lehetnének. Ezek nem fotók, hanem festmények. Összemosódik fotó és festmény előttünk.
Maros Lili: “Nem gyerekjáték”
Ki az a Maros Lili, nem ismerem.
Az biztos hogy nem én vagyok.
Festményei kivágott részletek, ablakok.
Ablakok, amin belátunk Maros Lilibe, Lili világába.
Ablakok, amin Lili kinéz.
Az érzékeny gondolkodó szemű, látású művész.
Lili keresi magát:
Mintha ő mondaná:
Keresem a szavakat.
Képekben keresem a szavakat.
Képekben, amik rólam szólnak.
Amik lemeztelenítenek.
Magamat mutatom meg.
Meztelen valóságában.
Lefestem azt, ami én vagyok.
Festményként már nem én vagyok.
De ki azaz én...
Ezt keresem a festményeimben.
Magamat mutatom, aki nem én vagyok, azt aki megjeleníti azt, amit látok… (kifejteni)
***
A képek filozofikus gondolatok is egyben, elgondolkodtatja a befogadót. Ebben a címek is segítenek sokszor.
Látunk egy zöld poharat, talán víz is van benne, nincs kézzelfogható tér körülötte, csak jelzések, árnyék kör alatta, vonal felette.
Aki szomjas, igyon egy pohár vizet. A pohár ott van a falon. Meleg van. A pohár lebeg, alatta árnyék.
Látunk egy összekötött csomagot felakasztva. Ez a kép is absztrakt és figurális festmény keveréke: szürreális kép. Szeretném kinyitni ezt a rejtélyes csomagot. A csomag fogalmát. A képet. A gondolatot. Maros Lili belső csomagját.
Látunk egy sárga fényű üvegezett ajtót, előtte papírhajó, kisautó, kő, szemét és vizes járda. A képen belső fény és a külvilág ellentéte látható.
Ennek a kiállításnak a címe: "Nem gyerekjáték"
Néhány korábbi cím:
Gyerekjáték
Nem én vagyok
“Névtelen”
***
Módszer? Fotó ->> Festmény?
Festmény ->> Fotó?
Lefotózom a festményt, amit Lili egy fotóról festett.
Mennyi átalakulás…
Valódi vagy virtuális fotóról, valódi vagy virtuális festmény, kép.
AI nuku.
Mit szeretek ezekben a képekben?
Egyrészt hogy szépek.
Másrészt hogy van mit nézni rajtuk.
Feladat elé állít.
Meg kell fejteni.
Végtelenül el lehet rajtuk gondolkodni.
Filozofikus képek.
A képek címei további időtöltésre hívnak.
“Alapvetően klasszikus festői eszközökkel dolgozom, többnyire olajjal, vászonra. Kísérletező, és kíváncsi embernek tartom magam, akiben még mindig élénken él a gyermeki spontaneitás, és szabadság/vágy. Nem szeretek beleragadni sem helyzetekbe, sem témákba, színekbe, formákba. Legutóbbi munkáim mind formákban, mind színekben, egy csendes, visszafogott, egyszerű világot jelenítenek meg. Ezt a fajta letisztultságot szeretném továbbvinni felfedve ezeken a magányos tárgyakon, álomszerű alakokon keresztül aktuális életérzésem mozzanatait, behatásait.” - kettospont.org
Ki is vagyok én igazából? Erdélyi? Magyar? Nő? Anya? Író? Művész? Senior program koordinátor? Edzőtárs? Ezek mind olyan kérdések, amelyek engem foglalkoztatnak, és meghatároznak. De bennem van a világ agóniáját figyelő részvét is. A háborúval kapcsolatos hírek megszállott figyelése is. Hogy állandóan felteszem azt a kérdést: mi lesz velünk?
mit tudunk ehhez a világhoz hozzátenni, ez az alapkérdés, hogy ki is vagyok én igazából, még inkább előtérbe kerül
jegyzeteim:
Vigyél vissza
2022-23
Kép-kép-kép
Eljövünk, megnézzük,találkozunk, beszélgetünk, megosztjuk…
kép-kép-kép
Mi marad bennünk?
Régen volt kevés kép, most van sok, rengeteg.
Mindenki mondani akar.
Valamit
Barlang fala.
Templom fala.
Vászon.
Bitek.
Hálózat.
Memória foszlányok.
Van katarzis - nincs katarzis.
Barlang - szent hely - templom szent hely - múzeum - szent hely -
Garázs - szenthely
Melyben autó, hajó, repülő is benne van.
Nézzétek meg Maros Lili rejtélyes csomagjait! És gondolkozzatok el rajtuk!
Vajda Péter töredezett gondolatai Maros Lili festményeinek megnyitójára
2023.08.26. Kerámia OKJ, Köztér 18., Budaörs
