Jó estét kívánok hölgyeim és uraim! Üdvözlöm önöket ezen a fontos eseményen, a 2021-es programunk utolsó előtti kiállításán, galériánk, „A Garázs” 6. születésnapján és a mi a legfontosabb: Karam Atrache első önálló kiállításán Magyarországon.

Azt gondoltam, egy viccel kezdek. Hallották már a viccet a mániákusan depressziós szír törpéről? ( Monthy Python imádott volna ezzel az alapanyaggal dolgozni...) Nem kapta meg a villanykörte szerelő/cserélő állást a helyi zsinagógában ! Viccet félretéve, üdvözöllek, Karam !Karam és én osztozunk mentális egészséggel kapcsolatos problémákban. Mindkettőnket megszondázták mentálisan, felcímkézték és bedobozolták. Átérzem és csodálom az erőt és bátorságot, amelyet ezekbe az alkotásokba Karam beleadott. Ködösen fel tudom fogni, min ment keresztül, és teljesen lenyűgöz, amit bemutat itt. A Corvid lezárások magányában, távol a barátoktól, a családtól és személyes támogatástól, Karam saját önterápiáján dolgozott, és valóban kitört az őt bezáró dobozokból.Ennek az időszaknak a keserű magjából nőtt az édes gyümölcs, amely itt ma látható. Elfogultság nélküli őszinteséggel alkotott, és meztelenre vetkőztette lelkét. Az elkészült mű valóban művészi, keserédes szépséget magasztal, miközben érzelmek spektrumát idézi fel nézőben.

Kérem, hogy dobják el a dobozaikat (a prekoncepcióikat).Dobják el:
- a szíriai dobozt
- a törpe dobozt
- a Covid lezárás dobozt
- és bármilyen más dobozt, amit maguknál hordanak.
Engedjék meg maguknak, hogy az alkotásokat nyers valójukban szemléljék.
Most kérem, tegyék a kezüket a szívükre.
Mondják utánam, hogy: „Egyéni szabad lélek vagyok”
És mondják utánam, hogy: „Nem azt ismétlem, amit mások mondanak, vagy csinálnak.”

Befejezésül Kahlil Gibran szavait idézem:

"És egy asszony szólott, ezt mondván: Beszélj nekünk a Fájdalomról.
És ő ezt mondá:
Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése.
Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.
És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket;
És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat.
És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét.
Fájdalmatokat gyakorta magatok választjátok.
Ez az a keserű ital, amellyel a bennetek lakozó orvos gyógyítja beteg éneteket.
Bízzatok tehát az orvosban, és csöndes nyugalommal igyátok orvosságát;
Mert az ő kezét, amely bár súlyos és kemény, mégis a Láthatatlan gyengéd keze vezeti,
És a pohár, amelyet ő hoz, égeti ugyan ajkatokat, de abból az agyagból való, amelyet az örök Fazekas a saját szent könnyeivel lágyított meg."

2021. október, 7.