A GARÁZS – project space

A project space a KözTér18 garázsából került kialakításra. Címe egyben utal a bécsi Kunst Haus Wien / Garage kiállítótérre is, ahol a Hundertwasser Múzeum korábbi állandó és időszaki kiállítóterei mellett az utóbbi években egy új projekt space is létrejött az épület egykori garázsából, a kortárs legfrissebb ötletek prezentálására specializálódva.
A GARÁZS kialakításának célja hely biztosítása a KözTér18 alkotói közössége munkáinak egyedi és közös bemutatására, emellett lehetőséget adni kortárs vizuális alkotóknak szabad bemutatkozásra. A tér szimpóziumok és nagyobb közösségi művészeti alkotások kivitelezése során alkotótérré is változik. Külön érdekessége, hogy megnyitók alkalmával, mikor mindkét bejárata kitárva, egy sajátos átjárót képez a térben az utca és a KözTér18 között, ezáltal szimbolikusan is összeköti a Közösségi Alkotóteret a városi térrel.

Kiállítások 2019

IKI

Az IKI egy Japán esztétikai fogalom, amit főleg tárgyak jellemzésére használnak. Egyszerűséget, ösztönösséget, kifinomultságot, és eredetiséget is jelent. A tökéletlenben rejlő tökéletességben való elmélyedés lehetőségét kínálja. Elég nagyképűen hangzik ezt a fogalmat választani egy kiállítás címéül, de mégis szórakoztatónak tűnik eljátszani a gondolattal a Japán és „japános” stíluselemek között.

Szabó Eszter Ágnes legfőképpen hímzett konyhai falvédőiről híres, amikről sosem jutna eszünkbe a kifinomult japán kultúra, most mégis azt láthatjuk, hogy az alkotó ezeknek a világoknak a kölcsönhatásaival játszik. Ez nem ma kezdődött, hanem már 20 évvel ezelőtt, amikor első falvédőin összeért az ég és a föld, New York és Tapolca, vagy éppen a felhők és a hullámok, ahogy az a Japán metszetekről ismerős lehet. Művészeti ouvre-je olyan strukturált tartalmat közvetít, ami a hímzést, a varrást, a főzést, és a tárgyakban - évek óta a porcelánban és kerámiában - való gyönyörködést veszi alapul. Az utóbbi években ezeket a területeket átfogó tárgy együtteseket mutat be kiállításain, illetve a „Budapest Blue” projektjében. Kiállításain rendszeresen szerepelnek üzenettel, és önarcképpel kihímzett otthonkák, ruhák, hálóing, vagy éppen párnák, és bevásárló szatyrok, a rájuk reflektáló porcelán tányérokkal és nippekkel. „Otthonos” dolgokkal veszi körbe a látogatókat.
Az IKI kiállításon egy Japánra főkuszáló tárgy gyűjteményt, és gondolatstruktúrát láthatunk, egy asszociációs lánc, vagy évek óta lappangó motívumrendszer darabjaiként, illetve kollázsként egymás mellé illesztve. A tárlatot véletlenek sorozata alakította, ready made-ekből, object trouvékből, emlékekből, amiket a legújabb, hímzett falvédők kereteznek. A kiállítás rövid gondolatmenet arról, hogy utunk során mik ragadják meg a figyelmünket, mit viszünk, vagy hozunk magunkkal. Hogy éppen a felszálló-, vagy leszállópályán gyalogolunk-e, magunk után húzva a gurulós bőröndünket egyik helyről a másikra, vagy egyik állomásról, egyik lépcsőről a másikra. A nagy kérdés az, hogy tudjuk-e magunkat kívülről látni az úton és, hogy hogyan tudjuk tökéletesen kifejezni a tökéletlenségünket, és, hogy tökéletlen tárgyak sorozata, hogyan fejezi ki a gondolatainkat?

A kiállítást Lublóy Zoltán nyitja meg, akinek munkássága szoros kapcsolatot mutat, az IKI harmóniájával, az egyedi gesztusok szépségével, aminek mestere, és munkái inspirációként is szolgálnak a porcelán időtlenségén való elmélkedésben.

Köz Tér 18