A kitárt, invitáló kéz adekvát jelképe egy befogadó szellemű iskola bejáratának. Ez az összetartó közösség, az Illyés sok különböző, egyedi arcból áll össze, ezeket az arcokat, színes agyag fejeket a hallgatók saját ötleteik alapján készítették el. Több mint kétszáz egyedi önarckép, portré formázza az Illyés kapuját. A közösségi alkotás két meghatározó jellegzetessége volt, hogy a műalkotás jelentős részben újrahasznosított anyagokból, törött csempékből, mozaik maradékokból állt össze, másrészt ez volt az első alkalom, amikor egy közösségi alkotás fejlődését a Facebookon lehetett nyomon követni és becsatlakozni a munkába.
A Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és KSZKI főbejáratára közösségi művészeti alkotás keretében készült mozaik és kerámia dombormű kombináció.Az alkotásban részt vett hozzávetőleg 120 gimnazista, továbbá az érettségi utáni OKJ szakképzésben tanuló diákok és több mint 20 tanár.Az Illyés „illyésségét” környezetének vizuális megjelenése is befolyásolja. Lényeges volt az utcával kapcsolatot tartó főbejáratot úgy kialakítani, hogy jelezze: aki itt áthalad, valóban átlép egy kaput, s másik világba kerül – az Illyésbe. Ennek a világnak az esszenciáját volt hivatott közvetíteni a bejárathoz tervezett kerámia dombormű és mozaik kombináció. Motívumrendszere a sokszínű közösséget hivatott képviselni, melynek minden egyéni darabja külön szerepet kap a közös egészben, ugyanúgy mint az egyes szegmensek a kerámia dombormű és mozaik kombinációban. A dombormű blokkok által kirajzolt kitárulkozó, befogadó forma az intézmény nyitottságát jelzi.
„Ilyen esemény még nem történt Budaörsön. Iskolát, rendelőt, templomot, városházát avattunk már, kaput még soha. Mindjárt olyat, amely az első és egyben ragyogó példája a community art-nak. Ráthonyi Kinga és Neil Wolstenholme alkotásában nagyjából 200 ember ismerheti föl fel saját keze nyomát, a maga formázta arcokat, figurákat.Több, mint 20 éve nézzük ezt a ronda, szürke betontömböt és akkor jött két hozzáértő ember, és „néhány” mozdulattal azzá tette, aminek mindig is lennie kellett volna,: kapuvá.” A kaput Csomay Zsófia YBL díjas építész, a MOME oktatója a fenti szavakkal nyitotta meg 2011. június 11-én.