Az Illyés Művészeti Szakképzés kerámikus diákjainak a nyári szakgyakorlatok szabadtüzű égetései során készült tárgyainak bemutatója.
Megnyitja: Nyakas Adrienn, a képzés 2021 nyarán szakvizsgázott tanulója.

Nyárvégi Tűz 2.0.

Nyakas Adrienn megnyitó beszéde, 2021. 09. 16.

Szeretettel köszöntök mindenkit itt a Köztér18-ban, immáron az idei tanév második kiállításán, amit a másodéves hallgatóknak köszönhetünk. Név szerint: Mohácsi Esztinek; Kőpataki Esztinek; Deák Diánának, Fodor Bíborkának, Bocskai Borának és Victor Júliának. Ők lesznek a ma este fénypontjai, hiszen ennek a kiállításnak a művészei. Szeretném azt is megemlíteni róluk, hogy nagyon érdekes, mekkora összhang volt közöttük az első pillanattól kezdve és ezért nem csak egy jó csapatot kovácsoltak össze, ami miatt jó bejárni a Köztérbe, és mindig megadják az alaphangulatot, de segítik egymást, felhúzzák egymást és nagyon erősen fejlesztik egymást, úgyhogy remélem a hölgyek tudják, hogy mekkora kincs van a kezükben ezáltal, mert ez tényleg nagyon-nagyon fontos.
Az itt látható tárgyak egy része itt, a Köztérben készültek és végül a kecskeméti kerámia stúdióban váltak teljessé az egyedi mázazással, illetve a fatüzes égetéssel. A tárgyak másik része viszont Mátranovákon készült, ami azért érdekes helyzet, mert a 10 napos nyári gyakorlat alatt születtek meg ezek a tárgyak és direkt használtam ezt a kifejezést, mert a fogantatástól a megszületésig minden ez alatt a 10 nap alatt készült. Ezt olyan konkrétan értem, hogy az agyagtömbök kibontásától, a tárgyak megformálásáig, aztán a szárítási folyamatokig, illetve a díszítési- és égetési folyamatokon keresztül minden ez alatt a 10 nap alatt készült, ami tényleg egy hatalmas élmény, mert valószínűleg mindnyájótoknak ez volt az első ilyen alkalom. Egy olyan alkalom, ahol az alkotási folyamatot az elejétől a végéig lehetett kísérni.
Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk, engedjék meg, hogy hadd meséljek el pár személyes élményt Mátranovákról. Mátranovák apró, kedves falu, megtűzdelve bájos kertes házikókkal, kevés emberrel, akik feltűnően barátságosak és kedvesek, ellenben sok állattal, akik segítettek közelebb kerülni a természethez és egyúttal meg is testesítették számomra a négy elemet.
Gondolok itt a gólyákra, akik a kertben fészkeltek, ők személyesítették meg a levegőt. Nagyon jó volt látni kiszakadva a belváros nyüzsgéséből azt, hogy alkotás közben felnéz az ember és azt látja, hogy a gólyamama kitárt szárnyakkall köröz a fészek körül, őrizve a kicsinyeit, és annyira idilli hangulatba kerül ettől az ember.
A következő számomra a tűz metaforája, a kismacska volt, aki annyira a szívükhöz nőtt a lányoknak, hogy nevet is kapott. Rozinának hívják. Ő egyrészt nagyon szeretett volna segíteni nekünk a tűzrakásban, másrészt pedig megmelengette a szíveket és az öleket, amikor egy váratlan pillanatban felhuppant egy ölbe és hangos dorombolással bíztatta az éppen alkotó hölgyeket. Ezért választottam a kiscicát a tűznek.
A föld számomra a lovakat jelenti Mátranovákon, mert már messziről lehet hallani a lábaik dobogását a földön, ha közel vagyunk akkor még érezni is lehet, ez szintén különleges élmény a nagyvárosból kiszakadva. Ami még kis extra az egészben, hogy az elhullatott lószőrt némelyik évfolyamnak sikerül begyűjtenie és akkor ez különleges ékét képviseli a raku égetésnek, mert különleges lesz a mintája a tárgyaknak a lószőr ráégésének segítségével.
Végül pedig a víz metaforája számomra különös állat lesz: az imádkozó sáska. Ilyen nagy imádkozó sásákát soha életemben nem láttam máshol, csak Mátranovákon. Ami külön érdekes, hogy valahogy mindig csak a gyönyörű, színes cserepekkel díszített kis kútnál láttam őket, úgyhogy számomra a víz most az imádkozó sáska lesz.
Mindez, hogy az elemek megszemélyesedtek, a Mátrának a hegyes-dombos zöldje, a jó levegő, amit biztos mindenki tapasztalt már, amitől olyan jókat lehet aludni, ez mind volt Mátranovákon, az egész együtt ahhoz segített hozzá, hogy úgy érezzük magunkat kicsit, mintha a természettel eggyé tudtunk volna válni. Csodálatos érzés így alkotni, hogy gyakorlatilag a természet dolgozik velünk és közben meg mégis megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyenrangú felek, hiszen a természet mennyire képes minket befolyásolni ?!
Ha süt a Nap, sokkal jobb kedvvel állunk neki a munkának, akkor az öröm látszik esetlegesen az elkészült munkákban. Ha rossz az idő, mindenki kicsit fáradékonyabb, akkor inkább a fájdalmas emlékeket, vagy a nehezebb pillanatokat dolgozza meg, vagy ki magából az ember ezek alatt a munkafolyamatok alatt. Ez olykor látszódik a munkákon is, érdemes ebből a perspektívából is megvizsgálni a tárgyakat.
Ha már a tárgyakról és az elemekről beszéltem, szeretnék a tárgyakhoz címezni egy idézetet Aranyosi Ervin A négy elem dala című versből:
„ Földből nőttél, élő lettél,
örök élőnek születtél”.
Ezt azért címeztem a tárgyakhoz, mert agyagtárgyakról beszélünk, az agyag eredetileg földből készült. Az „élő lettél”, számomra azt jelenti: volt ott az a sár darab, az agyag darab, amit megfog a művészés és megtölti élettel azáltal, hogy használja a kreativitását, beleviszi az érzelmeit, gondolatait és megszületik a tárgy, ami él, és el tud mesélni egy történetet, vagy érzést tud kelteni az emberekben, vagy gondolatot és ezáltal valóban élővé válik. Az „örök élőnek születtél” jelentheti azt is, hogy a művészet örök és ezáltal minden művészeti alkotás örök egy kicsit, de nekem inkább az jutott eszembe ezzel kapcsolatban: ha a művész szívét-lelkét bele tudja adni a munkájába, akkor ez meglátszik a tárgyakon és minden egyes ilyen munkán ott hagyja a lelkének egy apró darabját, ezáltal azzal apró kis lélekdarabbal megtörténik a varázslat és az a tárgymár nem csak egy tárgy lesz, hanem sokkal több ennél.
Nem csak a tárgyakról és a tárgyakhoz szeretnék beszélni, hanem a művésznőkhöz is címeznék egy idézetet, ami ugyanebből a versből származik:
„Légy az anyagba szállt lélek,
minden más is egy te véled,
emelkedj fel, legyél boldog,
tapasztalj, hisz ez a dolgod.
Tested többé nem húz vissza,
ha a vágyak vízét issza.
Hagyd teremni bűvös elméd,
élvezd teremtőd kegyelmét!”
Ezekkel a sorokkal zárom a beszédet, gratulálok a művésznőknek! Nem szeretném tovább húzni a szót - amiért ma itt vagyunk, az nem más, mint a kiállítás - nézzük meg a tárgyakat!