Köszöntök mindenkit, aki eljött; mert kíváncsi volt. Nem szokványos hely, nem szokványos

alkotó. Ez itt egy garázs, de mégis annál több. Számos izgalmas projekt színtere, kísérletek, bemutatkozó kiállításoktere, lassan fogalom ez a garázs.

Mégis sok itt a kérdés:

Ki ez a Szabó Eszter Ágnes?

Az internet népének egy élő mém alkotója: Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val falvédő hiteles szellemi atyja, de inkább anyja…

De mi tudjuk, hogy ennél sokkal több. Képzőművész, varrónő, ha kell designboltos, harcos,

lázadó, maga a pop, szakács, design szakértő, kurátor; meg minden: egy szóval él és szabad.

Na de miért iki? Mi is az?

Az értelmezést a Wikipédia adja:

Az iki hagyományos esztétikai eszmény Japánban. Alapját az Edo-korban, Tokugava-korban (1603-1868) a városi kereskedők alakították ki.

Az iki az egyszerűséget, a kifinomultságot, az ösztönösséget és az eredetiséget fejezi ki.

Rövid életű, egyenes, mértékletes és öntudatos. Az iki nem teljesen választékos; bonyolult, hatásvadász. Jelentheti az ember személyiségét, jellemző vonásait vagy mesterséges jelenség, amely bemutatja az emberi akaratot vagy tudatosságot. Az ikit a természeti jelenségek leírására nem használják, de kifejezheti a természet iránti megbecsülést vagy az emberi természetet. A japán kultúrában a tárgyak jellemzésére használják.

Amennyiben emberre vonatkoztatják (mit csinál, vagy birtokol), különleges elismerésnek számít. Az iki nem található meg a természetben, ugyanakkor hasonlít a vabi-szabira abban, hogy figyelmen kívül hagyja a tökéletességet. Az iki egy sokrétű kifejezés, az érzékiség ízléses megjelenése is lehet. Szótanilag az iki gyöke tisztaságot, amúgy hamisíthatatlanságot jelent, azonban másodlagos jelentése az élet élvezete.

És itt kapcsolódik össze ez a két történet. Már megint. Adott egy alkotó és egy téma, ami tulajdonképpen egy. Nem kell mást tenni csak megfogalmazni önmagát, pillanatképet rögzíteni, leképezni és kész. Na de ez nem ennyire egyszerű.

Elmélyülés, koncentrálás és alkotó munka. Technikák és alapanyagok keverednek. Mindegy itt, hogy porcelán vagy textil; a lényeg a belső összpontosítás. Létrehoz és felhasznál. Minden részét képezi művészi munkamódszerének, vegyít kever; mint egy Dj. Japán pop és lemezjátszó. Pufidzseki hímezve, Budapest Tokió szál tűbe fűzve.

Itt a fölösleges, vagy repedt tárgyak is új kontextusba kerülnek, a kintsugi helyett a repedést helyezi a középpontba és használja, akár funkcionálisan. Szimbolikus is lehet, ahogy a tányérból kikel az étel...

Párbeszéd ember és tárgy között, kultúrák között kortalan, egyedi, amit látunk elsőre az van, az csak a felszín. Mély és tartalmas, több síkon szólít meg.

A kerámiák és porcelánok Object Trouvéek, vagyis továbbgondolt tárgyak. A kaspó Mihály Gyula munkája, azegyik tányér a Boldizsár Zsuzsáé, a másik pedig a Karai Györgyié.

A kerámiák…

Nem keramikus, de érzi mitől szólal meg, lesz élővé és karakteressé. Brush-work. Nincs rá magyar szó. Talán a príma festés.

Hangvétel, erő, kéz és ecset. Egyszer lehet csak nekifutni; és csak jól. Véletlen-tudatos, kifinomult. Kék-fehér örök klasszikus.

A textilek

A Végtelenes falvédő 2000-es egy performansz dokumentuma, amikor egy harcművésszel szétütöttek egy végtelen alakú sütit... A falvédő alatt van egy kintsugival megragasztott ugyanilyen cukrosperec. A cukrosperec az asüti, akinek a menedzsere 20 éve..

Kérdések és gyors válaszok. De természetesen van több válaszis van : érdemes körülnézni, kérdezni, megfejteni

Élvezzük a pillanatot. Az ikit. keressük a kifinomultságot, az eredetiséget.

Élvezzük az életet!

IKI

Az IKI egy Japán esztétikai fogalom, amit főleg tárgyak jellemzésére használnak. Egyszerűséget, ösztönösséget, kifinomultságot, és eredetiséget is jelent. A tökéletlenben rejlő tökéletességben való elmélyedés lehetőségét kínálja. Elég nagyképűen hangzik ezt a fogalmat választani egy kiállítás címéül, de mégis szórakoztatónak tűnik eljátszani a gondolattal a Japán és „japános” stíluselemek között.

Szabó Eszter Ágnes legfőképpen hímzett konyhai falvédőiről híres, amikről sosem jutna eszünkbe a kifinomult japán kultúra, most mégis azt láthatjuk, hogy az alkotó ezeknek a világoknak a kölcsönhatásaival játszik. Ez nem ma kezdődött, hanem már 20 évvel ezelőtt, amikor első falvédőin összeért az ég és a föld, New York és Tapolca, vagy éppen a felhők és a hullámok, ahogy az a Japán metszetekről ismerős lehet. Művészeti ouvre-je olyan strukturált tartalmat közvetít, ami a hímzést, a varrást, a főzést, és a tárgyakban - évek óta a porcelánban és kerámiában - való gyönyörködést veszi alapul. Az utóbbi években ezeket a területeket átfogó tárgy együtteseket mutat be kiállításain, illetve a „Budapest Blue” projektjében. Kiállításain rendszeresen szerepelnek üzenettel, és önarcképpel kihímzett otthonkák, ruhák, hálóing, vagy éppen párnák, és bevásárló szatyrok, a rájuk reflektáló porcelán tányérokkal és nippekkel. „Otthonos” dolgokkal veszi körbe a látogatókat.
Az IKI kiállításon egy Japánra főkuszáló tárgy gyűjteményt, és gondolatstruktúrát láthatunk, egy asszociációs lánc, vagy évek óta lappangó motívumrendszer darabjaiként, illetve kollázsként egymás mellé illesztve. A tárlatot véletlenek sorozata alakította, ready made-ekből, object trouvékből, emlékekből, amiket a legújabb, hímzett falvédők kereteznek. A kiállítás rövid gondolatmenet arról, hogy utunk során mik ragadják meg a figyelmünket, mit viszünk, vagy hozunk magunkkal. Hogy éppen a felszálló-, vagy leszállópályán gyalogolunk-e, magunk után húzva a gurulós bőröndünket egyik helyről a másikra, vagy egyik állomásról, egyik lépcsőről a másikra. A nagy kérdés az, hogy tudjuk-e magunkat kívülről látni az úton és, hogy hogyan tudjuk tökéletesen kifejezni a tökéletlenségünket, és, hogy tökéletlen tárgyak sorozata, hogyan fejezi ki a gondolatainkat?

A kiállítást Lublóy Zoltán nyitja meg, akinek munkássága szoros kapcsolatot mutat, az IKI harmóniájával, az egyedi gesztusok szépségével, aminek mestere, és munkái inspirációként is szolgálnak a porcelán időtlenségén való elmélkedésben.